Szappanbuborékok titka

A szappanbuborékokat körülvevő hártya egyre vékonyodik, majd kidurran: francia kutatók most kiderítették, hogy mi történik közvetlenül a buborék megsemmisülése előtt.

Az Aix-Marseille Egyetem kutatói másodpercenként huszonötezer képet rögzíteni képes, nagysebességű kamerák segítségével kimutatták, hogy a szappanbuborék hártyája a kidurranás előtt "zászlóként lobog a szélben". Ez magyarázatot ad arra is, hogyan születnek a légkörben aeroszolok.
A fényképek elemzése azt a rejtélyt is megoldotta, hogy miért keletkeznek a kipukkanás előtt egy tizedmásodperccel a szappanbuborék felszínén barázdák, amelyek mentén végül elindul a kidurranás folyamata. Ennek oka a hártya és az azt körülvevő közeg, tehát a levegő instabilitása. A gyorsabban rezgő buborékhártya egyre fokozza ingamozgásait, ezzel pedig vastagsága helyenként eltérő lesz.
Bizonyítandó, hogy a rezgés a külső közeg eltérő sűrűsége miatt jön létre, a fizikusok olyan szappanbuborékokat is lefényképeztek, amelyek kén-hexafluoridos közegben pukkantak ki. Ez a gáz, amely ötször sűrűbb a levegőnél, lényegesen sebesebben idézte elő a buborék destabilizálódását, a kidurranás tehát jóval előbb következett be. Az tehát, hogy milyen gyorsan pukkan ki a szappanbuborék, az őt körülvevő közeg sűrűségétől függ - írták a kutatók a Physical Review Letters című szaklapban a Der Standard című osztrák lap internetes kiadása (www.derstandard.at) szerint.
Ezzel rávilágítottak arra, hogy milyen érzékenyen reagálnak a folyékony falú tárgyak az őket körülvevő közegre. A felismerés az éghajlatkutatókat is érdekelheti: a légköri vízbuborékok kipukkanása után visszamaradó finom ködből lesz ugyanis a természetes aeroszolok nagy része, azok pedig jócskán kihatnak az éghajlatra, különös tekintettel a tengerek és a légkör kölcsönhatásaira.