A Föld kőzeténél is jelentkezik az árapályjelenség?

Azt tudjuk, hogy az égitestek tömegvonzása okozza a tengerek vízszintjeinek periodikus váltakozását, de vajon ez bolygónk kőzetburkára is hatással lenne?

A jelenség létrejöttében közelsége folytán a Holdnak van a legnagyobb szerepe. Tömegvonzása ugyanis erősebben jelentkezik bolygónk éppen felé néző oldalán, mint a vele ellentétesen, így a helyzetét könnyen változtató víz szinte mindig a közelebbi oldalon magasabb, a másikon alacsonyabb. Kisebb mértékben a nap is hasonló hatást gyakorol, és előfordul, hogy a kettő egymást erősítve jelentkezik, ilyenkor tapasztalható a legnagyobb árapály. A vízszintváltozás mértékét a földrészek is befolyásolják. A La-Manche csatornában, ahol egy időben találkozik az Atlanti-óceán és az Északi-tenger árhulláma, akár 10-12 méteres is lehet, a szűk bejárattal rendelkező Adrián sok helyen viszont a 10 centimétert sem éri el. A tömegvonzás azonban nem csak a vízre, hanem a bolygó kőzetburkára is hatással van. Ezt az elsők között az Aggteleki-karsztban található Vass Imre-barlang kutatásakor bizonyították. A rendkívül összetett karsztvízrendszer megértéshez a kutatók pontosan regisztrálták a karsztforrások vízhozamát, amelynek ingadozásában az árapályciklusoknak megfelelő periodicitást találtak. A barlang főágában egymással szemközti falakba fúrt vasrudakat is elhelyeztek, amelyek segítségével az egészen apró kőzetmozgásokat is megmérhették. Bebizonyosodott, hogy az égitestek tömegvonzása miatt a kőzetből víz szorul ki, amely megnöveli a karsztforrások vízhozamát, akár több száz liter/perces értékkel is.